Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép emlék,
Nyár este volt, madár dalolt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt,
A legszebb lány, tudod- e hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma este még e ház elé osonj!
Az ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
De csak csendesen, ne hallja senki más!
Az éjmadár átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Kihalt, sivár, csend honol mindenütt.
Azóta már más asszonya lett a lány,
De a dal még szívében cseng talánán,
Én Istenem, a múlt hogy elszaladt!
És énnekem csak ez a dal maradt.
Te csak dalolj, kacagj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs már öröm,
Attól se félj, hogy e kis dal szívemet üt sebet,
A mának élj, nevess ki engemet!