Úgy nézek rád, mintha nem is idelent a földön járnál
Nincs egyebem ennél a nagy olthatatlan szomjas vágynál.
Ha csak látlak, nekem ünnep, mégis mindig elkerüllek,
bolond lett a hírem.
Én vagyok az oka maga, vagy talán a régimódi, gyámoltalan szívem.
Édesanyám, édesanyám, nincsen néked semmi bűnöd.
Csak nem erre a világra kellett volna engem szülnöd.
Engem itt nem értenek meg, na meg másképp is szeretnek,
nem a sírig hűen.
Kikacagják minduntalan az én árva, boldogtalan régimódi szívem