Mennyi hely mit elhagytál, bár volt bennük jó s csodaszép,
De jött egy perc és tudtad már, hogy valami nem elég.
Néha nincs is megoldás, csak az a jó, ami más,
Marad így a száguldás, újra az utazás.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Mindegy hányszor indulsz el s lépsz át az új napokon,
Mert ad valamit minden hely, mit viszel az utadon.
Mindenhova eljutsz még, ahova kell s ahol jó,
De maradsz, aki voltál rég, egy örökös utazó,
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el,
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el,
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Minden kőben ott van, ami elmúlt már,
De szíved s a lépted őrzi, amit elhagytál.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el,
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el,
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el,
Emlék a szív mélyén, amíg létezel.
Kövek az út két szélén, eldobtad, mit nem bírtál el,
Emlék a szív mélyén, amíg létezel….