Húzzák a láncot, megadom magam
Súlyos lépteim hangjait hallgatom
Lesz még rosszabb is - rebegi ajkam
én döntöttem így szabadon
Egyetlen kincsem zsebemben
Magasra tartom a nap felé
Szivárvány ízű illattenger
Ezt álmodom magam elé
refr:
Az üveggolyón át
mindent másképp látsz
csak nézd tovább
nem ismered még
de legyen neked szép
ez a torz világ
Sivatagomban egyedül vagyok
lábnyomaimat elfújta a szél
kit követek és merre tartok?
hiába kérdem te nem beszélsz
csalódás könnye szememben
sós cseppje marja az arcomat
homokba hullva kővé dermed
ezt hagyom hátra egy másik rabnak
refr
Kisebesedett, vérző lábbal
vontatnak engem a végtelenbe
Délibábok, hamis álmok
csábítanak és vezetnek félre
ne hagyjad, hogy elvigyenek
magukkal a közhelyes tömegek
ne hagyjad, ne hagyd
hogy elvigyék a kincsedet
refr
Az üveggolyó, mint igazgyöngy
ami év milliókon át érlelődik
felszínén lesz sok göröngy
ahogy életed fejlődik