Ez a szép világ,
csupa mély talány.
Na de még se vár,
talán a bús magány.
Van egy őserő,
ami bennünk él.
Aki nem nagy hős,
vagy szép negy ész
még ő is tudja tetre kész.
A szív úgyis rátalál
szemünk fényre gyúl,
érzem más és új
lelkemhez elér.
-Eddig féltem én,
most már jól tudom,
szívünk nagy vezér.
E hang oly mélyen szól.
Van egy őserő
benned lángoló.
És ha értenéd mit érzek én:
a boldogság ma mennyit ér.
Mert ránk édes béke vár,
bárhol ránk talál,
ránk vár.
Míg egymás mellet élünk.
Az ély meghit lágy sötét.
Szemünk fényere gyúl.
Lelkemhez elér,
végül lelkünkhöz elér.