Szóval, hősnek készülsz barátocskám, tádidá?
De sok faragatlan fafejűvel faragtam már rá!
Hogyha csődöt mond az edzésmódszer, fáj,
Jaj, e bajra nincsen gyógyszer!
Nálam akarsz gyúrni, ifjabb Zeusz úrfi,
Tegyelek a hősök hősévé!
A válaszom két szó: O.K!
- Nyertél! Szent Szatíra!
Számtanítás, gyogyós oktatás, már nem vonz!
Egy profi kell, arany érdekel, nem a bronz!
Nem amatőr, kezdő. Pár figuráz pedző,
Ki mindent az edzőtől vár!
- Szatíra lenne!
A nyüzsgés, a hős kiképezés véget ért,
Csaták helyett, rozsda étke lett, kard és vért!
De most teszek egy próbát, és adok egy órát!
Te gondold csak jól át, hogy woááááá
TELI TALÁLAT!
Nincs már más reménységem, csak Te, úgy ám!
Ám tested elég satnya még, nem nagy szám!
Szatír vagyok hékás, nem babacsősz gyám!
Mutasd meg hát, mit tudsz kis komám!
Dicső hősről szól a dal, a végén még sincs happy end!
Küzdött, hajtott, nagyra tört, s egy szörny gyomrában megpihent!
A hősi tett nagyon összetett, gondolj rá!
És ne feledd, nem csak ész, szív is kell hozzá!
A szíved az érték, és abba biz’ fér még!
A centi nem mérték ott már!
- Na, ez már döfi!
Nincs már több dobásom, Te vagy még és passz!
Felmondok végleg én, ha most cserben hagysz!
Az álmomért harcolsz, száz akadály vár!
Bajnok lehetsz még, ezt tudom ám rólad rég!
Vár a dicsőség, hát küzdj és légy ma sztár!