Tábot tüze, fénye világit az égbe,
Halvány zöld szinű tábori levélke
Megdobban a szivem ha irom-e lapot,
Kedves feleségem, irjál ha megkapod.
Mi újság van otthon, vártok-e még vissza,
Szerelmes e lapom úgy isza könnyemet,
egy vészgránát dörrent, majdnem ide vágott,
Érzi-e a szived, hogy veszélyben a párod?
Hát a kicsi fiunk megnőtt-e már nagyra?
Tud-e már beszélni, ird meg a levélbe,
Tudja-e mondani, drága jó apukám?
Aki a harctéren oly sokat gondol rá.
Tedd össze kis kacsód, ha eljön az este,
Tanitsd imátkozni, s hazaszeretetre,
Csókold meg helyettem, ha eljön az álma,
Mert ő a mi szerelmünk nyiló szép viróga.
Kedves feleségem, riadó van éppen,
Hogy ezután mi lesz, nem tudom még én sem,
Csókollak tégedet, s kicsi fiam százszor,
Tábori levelem ezzel én bezárom.