Beteg vagyok, fáj a szívem, szüntelenül gyötör a búbánat,
Álmatlanul virrasztok át könnyes szemmel hosszú éjszakákat.
Borba fojtom a bánatom, hisz már régen elfeledni vágyom,
Azt a leányt, aki nékem mindenkinél több volt a világon!
Édes fiam, szólt az anyám, mért szenvedsz úgy, mért gyötör a bánat?
Hiszen annyi szőke lány van még, kinek szíve vágyódik utánad!
||:Édesanyám az én szívem a világon senki meg nem érti,
Csak egy lány volt, kit szerettem, nem kell nékem soha többé senki!:||