Cigány, ha egyszer nótámat húzod, szép asszony fülébe csöndesen,
Kacagjon, sírjon hegedűd húrja, nótádban lelked ott legyen!
Ha büszke arcát sápadni látod, s egy könnycsepp rajta végigpereg,
Húzd csak azért is, hogy csalfa szívén, a nóta hangja üssön sebet!
Cigány, tán mégse, hagyd el, ne húzzad, ilyen nagy bánatot nem érdemel!
A hervadó rózsát dobjuk a porba, az őszi szél sodorja el...
||:Ne sírjuk vissza azt, ami elmúlt, jöjjön új nóta, újszerelem!
Feledjem végre a hűtlen régit, árnyék ne üljön bús szívemen!:||