Doberdóba áll egy szomorú fűzfa.
Barna kislány vizet merit alatta,
Állj meg kislány, barna kislány, de csak ha lehet,
Adjál a tüzérnek egy kis vizet.
Miért nem adnák a tüzérnek én vizet,
Szenvedett ő a harctéren eleget,
Nem szenvedtem barna kislány, de majd szenvedek,
Adj egy csókot utoljára és én elmegyek.
Doberdóba áll egy szomorú fűzfa.
Öreg tüzér őrszemet áll alatta,
Olyan szépen veszül rajat a baka ruha,
A babája ha meglátná, de sirna.
Doberdóba áll egy szomorú fűzfa.
Öreg tüzér halva fekszik alatta,
Bajtársai szuronyheggyel ássák a sirját,
Odahaza magyar lányok siratják.
Mi meg lányok öltözzünk fehéreb,
Menjünk be a nagy kaszárnya elébe,
Rúgjug be a nagy kaszárnya rácsos kapuját,
Hogy ölelje meg minden leány utoljára babáját.