Azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni – interjú Szepesi Mátyással
tovább
Félre állok az utadból
Magyar nóták
Félre állok az utadból, ha nem lehetsz enyém, akkor legyél boldog mással,
Én nem zavarom boldogságod, én már csendben félre állok, hogy a könnyemet se lássad!
Sose sirasd meg a múltat, vezessen csak a te utad virágos mezőkbe,
Én az elmúlásé vagyok, olyan szép csendesen elhervadok, egy szomorú őszben!
Tudom, hogy a szívem beteg, hogy én most már nem lehetek, soha, soha boldog!
Más öleli, kit szerettem, én pedig a bús szívemben csak keresztfát hordok!
||:De ha néha mégis-mégis, eszedbe jut az, hogy én is szerettelek téged:
Azt az egyet ne felejtsd el, hogy zokogó szerelemmel, szenvedés az élet!:||
Üzenek majd néked ezer könnyben égő síró nótaszóval, bánatos szívemmel, olyan csendes zokogással én átfonom a lelked!
Hangtalan szavakkal sírom át, hogy engem úgy összetört a bánat,
És hozzám a vágyak kora hajnaltájt csak haldokolni jártak!
Mit is mondjak néked, ami szép volt benned, semmi nincs már nékem,
Hej, de talán az a nóta, amit neked írtam, a bánatos szívemmel,
||:Mert én a virágok közt csak a koszorúnak bús illatát érzem,
Hát jobb így messze tőled, őszben fájó lélek...
Hát nem üzenek néked...:||
Én nem zavarom boldogságod, én már csendben félre állok, hogy a könnyemet se lássad!
Sose sirasd meg a múltat, vezessen csak a te utad virágos mezőkbe,
Én az elmúlásé vagyok, olyan szép csendesen elhervadok, egy szomorú őszben!
Tudom, hogy a szívem beteg, hogy én most már nem lehetek, soha, soha boldog!
Más öleli, kit szerettem, én pedig a bús szívemben csak keresztfát hordok!
||:De ha néha mégis-mégis, eszedbe jut az, hogy én is szerettelek téged:
Azt az egyet ne felejtsd el, hogy zokogó szerelemmel, szenvedés az élet!:||
Üzenek majd néked ezer könnyben égő síró nótaszóval, bánatos szívemmel, olyan csendes zokogással én átfonom a lelked!
Hangtalan szavakkal sírom át, hogy engem úgy összetört a bánat,
És hozzám a vágyak kora hajnaltájt csak haldokolni jártak!
Mit is mondjak néked, ami szép volt benned, semmi nincs már nékem,
Hej, de talán az a nóta, amit neked írtam, a bánatos szívemmel,
||:Mert én a virágok közt csak a koszorúnak bús illatát érzem,
Hát jobb így messze tőled, őszben fájó lélek...
Hát nem üzenek néked...:||
kapcsolódó videók
keressük!
