Itt vagyok, s érzem, nagy tévedés,
hogyha itt maradnék még.
Jobb ez így, mint a ráébredés.
Valamit elhibáztunk rég,
sorsunk összeért, s bár jó volt:
talán másra szánt az ég.
ref.: Hogy is bánnám, én akartam tán, messze szállni, olyan szép éjszakán.
Hogy is bánnám, hívott a Hold, elszállni távol, mint a mámor a kéj után.
Jobb talán, hogyha nem hisszük el:
szeretni mindörökké szól.
Ennyi volt, de ez nem múlhat el.
Velünk lesz, mi tudjuk jól.
Sorsunk egybeforrt egy percig,
s most is látlak bármikor.
ref.
Van, hogy mégis fáj, és nincs még messze tán.
Hogy újra éljünk mindent egy őrült éjszakán.
De én rájöttem, hogy nem kell széttörnünk talán
a mindig élő érzést az emlékek falán.
ref.