Két lakat őrzi az ajtót, vasrács van az ablakon
Kemény fa az ágyom, kerül az álom terólad álmodom
Mindenn nap öt perc az élet, rab séta az udvaron,
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.
Talán már másnak adtad a szádat, más öleli kétkarod,
Várom, hogy jöjjön a szombat, hogy újra láthassalak
Még alig szóltál, közöttünk őr áll, máris elválasztanak,
Visznek a börtönbe vissza, kattant már a lakat,
Még vissza nézek, tiéd az élet, szivem majd ketté hasad.
Egy szál virágot küldjél, csókold rá a lelkedet,
Rácsókolom a lelkem, százfelé tépem,
Dobom a szélbe, vigye el a szél neked.
Kisfiam, ne hullajts könnyeket, anyukád mesél neked,
Édes apukádról, aki messze távol hordja a bilincseket.