Szomorúfűz ága hajlik a virágra,
Fáj a szivem érted, falu szép leánya!
Fáj a szivem érted, de te azt nem bánod,
Van néked nálamnál gyönyörűbb virágod.
Istenem, Istenem, de mit is csináljak,
hogy vegyem meg szivét ennek a kislánynak?
Hiába biztatom, hiába igérek,
Nem fog rajta semmilyen aranyos igéret.
Hej, ha e kislánynak az jutna eszébe,
Hogy id'adná szivét énnékem cserébe!
Jaj be jó is járna, megtoldanám sokkal,
Ezer öleléssel s ezerannyi csókkal.