Sötét szobában ébredek fel éjjel,
gondolataim szerteszéjjel,
próbálom őket összeszedni,
szeretnélek újra átölelni.
Hideg padlóhoz ér a lábam,
utolsó csókod íze még a számban,
az ablakhoz lépek, kinézek rajta,
a holdat egy felhő eltakarja.

Messze a hajnal a tegnap illatával.
Összemosódik képekben a mával.
Ahogy itt hagytál, az csakis rád vall.
Egyedül hagytál a magánnyal.

ref.:
Szabadon szállj, hogy megtalálj,
álmaidban, ott minden más.
Szabadon szállj, én várok rád,
mikor messze jársz néha gondolj rám.

A város fényei és a napfény városa.
Arra gondolok, hogy nem vezet sehova.
Az út , amin elkísér könnyeid zápora.
Összedőlt hitünk temploma.

ref.:
Szabadon szállj, hogy megtalálj,
álmaidban, ott minden más.
Szabadon szállj, én várok rád,
mikor messze jársz néha gondolj rám.

Ne tervezz előre , és ne is várj többre,
mert kártyavárként omlik majd össze,
minden, amiben eddig hittél.
Mikor hazudtak neked akiknek hittél,
te voltál a tűz, én voltam a jég,
lehet , hogy ebből ennyi épp elég,
vagy te voltál a jég, én pedig a tűz.
Ez az, ami örökké hozzád fűz.

ref.:
Szabadon szállj, hogy megtalálj,
álmaidban, ott minden más.
Szabadon szállj, én várok rád,
mikor messze jársz néha gondolj rám.

Szabadon szállj, hogy megtalálj,
álmaidban, ott minden más.
Szabadon szállj, én várok rád,
mikor messze jársz néha gondolj rám.

Szabadon szállj, hogy megtalálj,
álmaidban, ott minden más.
Én nem mondok semmit,
és ne kérdezz tőlem.
Hisz úgyis csak menekülsz előlem.