Úgy, mint a fény a víz tetején, úsznál a vágy tengerén.
A vágyad a víz, az út a folyó, tengerbe érni volna jó.
Az élet se más, széles folyó, majd célhoz érsz.
Éppúgy, mint a víz, felhőkbe szállsz, s visszatérsz.
Nincs, mitől félj, tán nem is volt, úsztam már át éjjel a folyót.
Nem csak a fény véd egyedül. Hisz fél életünk árnyék csupán.
Van még egy láng, mélyen belül. Biztassa azt, ki most is még árnyékban áll.
Nincs, mitől félj, tán nem is volt, úszd át velem éjjel a folyót!
A vágy sosem bűn, bárhogy élsz, hisz ez mozdít, s ez visz még tovább.
A felkínált csodát más is élje át! Amíg tudsz, addig élj, úgy, ahogy élsz.
Mégse húzd le a mérleg egyik oldalát. Ha a mérleg megáll, mozdítsd, hogy éljünk, élj!
Nem csak a fény véd egyedül. Hisz fél életünk árnyék csupán.
Van még egy láng, mélyen belül. Biztassa azt, ki most is még árnyékban áll.
Nincs, mitől félj, tán nem is volt, úszd át velem éjjel a folyót!