Mind egy szóra várunk, érzem rég.
Amit nem találtunk eddig még.
Néha nyelvünkön van, s mondhatnánk,
s úgy elillan, mint a boldogság.
Én csak egy vagyok sok százmillióból,
ki úgy érzem, hogy létezem.
Végtelenből jöttem, s úgy, mint más is,
végtelenbe érkezem.
Mégis fontos lenne tudni végre:
Miért jövünk? És miért megyünk?
Szürke átjáróház jut csak nekünk?
Mozgófilm az életünk?
Mind egy szóra várunk, érzem rég.
Meg nem fejtett létünk benne ég.
Van-e remény, hogy meghalljam még?
Mielőtt örökre elmennék?
Tudjuk azt, ami volt már.
Megkísértjük azt, mi nincs talán.
Mert a vágy, mint az óra, jár.
Hm� meg is kínoz, sok-sok éjszakán.
Csak egy szó kéne már.
Csak az a szó kéne már...
Mind egy szóra várunk, érzem rég.
Biztos megtaláljuk együtt még.
Hamis dallamokból így lesz szép.
És a félelmekből békesség.