Mozdulatlan tüzes síkon
Kiterjeszti szárnyait.
Vadmadár – gyötrő fájdalom –
Szórja viharba átkait.
Jeges, szürke szemek,
Tépett, véres tollvirág,
Zászlót bont, majd megremeg,
Ahogy a magas égbe hág.
Sikoly emészti erejét,
Üvölt, jajong a lég,
Teste porrá omlik szét,
Oly heves lánggal ég.
Vörös seb a félhomály,
Fázva, kínlódva, bicegve jár,
S hamut szór a szürke táj,
Abból éled, újra száll…