Kétfelé visz az út a szomámból,
a hangulatom dönt az ajtónál:
balra indulok, hogyha hiányzol,
jobbra fordulnék, ha itt volnál.
Eső volt az éjjel, és eláztam megint,
semmi nem volt jó se bent, se kint...
Zörög a lánc,
nagy utat járok egy helyben,
naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Zörög a lánc,
legalább néha engedd el,
ne vigyázz rám,
amikor úgyse mellettem
ébredsz fel.
Kétezerre jól megöregszem,
háromezer éves leszek már.
Azt remélem, csak megérem még,
hogy mindenféle büntetés lejár.
És elmeséled végre, ha már nem is kérdezem,
hogy mit terveztél velem - nélkülem?
Zörög a lánc...
Zörög a lánc,
nagy utat járok egy helyben,
naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Vinne a szél,
de ahogy elfut mellettem,
már nem az enyém,
valahogy máshogy képzeltem.
Rövid a kör,
nagy utat járok egy helyben,
zörög a lánc,
legalább néha engedj el,
oldozz el!