Hogyha születnél, várna a Holdon
Még cseperednél, nézne az angyal.
Utca zajától, lámpa vasától,
Konyha szagától, lány mosolyától,
Versben a vágytól, féltene folyton.
Magadra vigyázz!
Hogyha szeretne nő a javából,
Hogyha nevelne Isten a Napról,
Hogyha vigyázna anyja a félsznek,
Hogyha felérne lelke a szóból,
Hogyha megölne első a sorból
Életed egész!
Ennyi a pénzed, annyi barátod,
Mennyei szikra tette a lángot.
Ennyi a könnyed, annyi a károd,
Tollad a végén festi a pontot,
Éneked árad, mossa a partot,
Magadra vigyázz!
S hol van a bölcső, kérdezi párszor
Itt ez a költő, szóban a bátor,
Írna-e holnap egy kicsi verset,
Kapna-e tőlünk annyi kegyelmet,
Mint amit érdem annyira kerget,
Ne nézz ide hát!