Ó, az a nő a villanyfényben,
tudom, hogy rám vár
Leveszi kombinéját, tudom a fejében mi jár
Ó, csak ne lenne köztünk
ez a két ablak s az utcahosszÓ, ha egyszer átmehetnék, nem lenne
semmi ami visszahoz
Ó, az a nő a villanyfényben
már egészen meztelen
Végigsimít asszonyi tetén,
úgy mutatja magát nekem
Gyermekei az intézetben, a férje Pesten él
Látom, hogy élvezi magányát,
arcára kiül a kéj
Odakinn esik és zúg a szél
ó, csak ne érne véget soha ez az éj!
Úgy vágyom rá, de tudom,
hogy soha nem lehet az enyém
Úgy félek, hogy eltűnne végleg,
ha megérinteném
Ha létezne persze, ilyen asszony kéne,
szép és gátlástalan
De kiderülhet az is, hogy én is
csak képzelem magam
Odakinn esik és zúg a szél
ó, csak ne érne véget soha ez az éj!