Régen sírtunk álmunkban,
s derűs hajnal kelt fel.
De az álom ébren tart,
sohasem oszlik széjjel.
Az idő nem mindig győztes, hidd el!
Nálam mindig sorban áll. S ha néha:
refr.:
magadban szenvedsz éjjel,
Én várok szenvedéllyel rád.
Nem is messzire tán.
Ha néha magadban
szenvedsz éjjel,
Repülj el
álmodban hozzám!
A világ most arról szól:
nevetni vagy sírni.
Nekünk mind a kettő jó.
Megszoktunk így élni.
És ha eljön egy őrült mámor egyszer,
mért legyél aki ellenáll? Mert néha:
refr.
Ez mit szeretnék,
így lesz majd nagyon szép.
Legalább mi éljük át.
Volt úgy:dühöngött a szerelmünk.
Semmit el sem feledtünk,
ami összetartott.
És ha eljön egy őrült mámor egyszer,
mért legyél aki ellenáll mert néha