Rögtön tudtam, hogy baj van,
Gyere ülj le, beszélnünk kell!
- Szerelmes lettem!- mondta halkan...
Sejtettem de Ő nem pirult el.
Ordítottam: - Hát akkor menj el!
Többé ne is lássalak!
- Nem is fogsz!
S én cinikus képpel megmondtam,
Minek tartalak.
Rfr.:
Látod így sikerült,
Kicsit sokba került!
De, hogyha Rád gondolok,
Dühömben szerte-szét csapok.
Tudom! Nem történt más,
Csak amit éreztem már.
Még,ha úgy de úgy szeretlek,
Rabommá nem nem tehetlek.
Gondot oldó, friss ágyban,
Földet ér a képzelet.
Mint forró láva, érte szánkat.
S pár napra újabb baj született.
A vágyak, álmok úgy hulltak széjjel,
Mint szakadt gyöngysor báli éjszakán.
Együtt sírtam a széllel,
Egy bérház hátsó udvarán.