Hajda szélben, hajda havak alatt,
nem tudom még merre vagy.
Fenn az égben, napsütésben,
engem mikor simogatsz?
Nem tudom még merre fut a kocsi,
merre siklik a szán?
Nem tudom még, szólj ha közeledik,
menten eléd futok már.
Kósza emlék, hullik a vakolat,
mállik minden rozsda már.
Benn a házban, jó nagy ágyban
fekszem anyám oldalán.
Épp mesét mond, merre fut a kocsi,
merre siklik a szán.
Jó meleg van, tűzfa recseg-ropog,
gőzölög a tea már.
Messze-messze szállnak a madarak,
kint a kert is télre vált.
Kis szobában, körbe, hárman,
halkan kályha muzsikál.
Mindenünk van, bár már ütött-kopott,
este zsíros kenyér.
Ágnes mindig zongorázni akar,
kéményen süvít a szél.
És betoppan nagykarácsony hava,
ég a gyertya is fenn a fán.
Benn a házban, jó lakásban
végre együtt a család.
Jó anyám még mindig sürög-forog,
mennyi meglepetés.
Én apával lenn az asztal alatt,
ó, de jó a nevetés!