Ő jön a szánon, Ő jön a szánon, a szívem adom,
Néked ajánlom, Néked, a távoli kereveten,
Égbeli tájon, nincs soha, nincs soha eledeled,
Ülsz a világon, mennyei trónodon, szekereden.
Nincs e világon gondod a búra, a bajra, ha
Száll az igaz füst, száll az igazra, gonoszra, de
Kérlek a vártán, légy velem Ég Ura még most,
(Gyenge a szívem, nem zabolázta a város,)
Szűz lovaim még nem feledik ma a táltost.
Hold ül a tájon, napnak ezüstje az égen, az
Úr keze int most, kincseit szórja a szélben.
Vad haragunkat ő viszi, űzi a háztól.
Dúlt hadainkért száll az imánk a parázsból.