Esik az eső, ázik a heveder.
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés húzza a lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjött a levél fekete pecséttel.
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.
Fújnak riadót, verik a rézdobot,
Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a reguták.
Jött egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillant a jobbik oldalán.
Kardja megvillant, az ágyú eldurrant,
Szép piros vére a földre kiloccsant.
Pajtás, hogyha látsz elesni engemet,
Szállj le lovadról, lőj agyon engemet!
Vagy a szuronyod szegezd a mellyemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
Sírhat - ríhat már az édesanyja,
Kinek fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát golyóval átlövik,
Meg sem halt szegény, mégis eltemetik.