Rózsabokorba jöttem a világra,
Nem dajkált az édesanyám hiába.
Járt utánam három falu legénye,
Én meg csak úgy hitegettem, csalogattam, válogattam belőle.
Én ha végigsétálok az udvaron,
Nincs legény, ki meg ne állna a sarkon.
Azt suttogják, kiabálják: De még ilyet!
Hej, de csinos, de takaros ez a piros-barna kicsi menyecske!
Már ezután nem hiszek a legénynek,
Két színe van, mint a mályvalevélnek,
Látom, rózsám, másfelé visz az utad,
Eredj arra, vagy amarra,
Akármerre, ha már erre meguntad.