Látom fakul a név a régi ház falán. Jön egy új ezerév, mondd mit hoz mit talál?
Hol a szabadító remény? A szép, az új világ, miről annyit álmodtál.
Szegény Magyarország!
Fentről zúdul a szó, piszkos, szürke ár. Haragos gyanakvó, ki lenn a mélyben jár!
Hol a szabadító remény, a rég várt új világ, miről annyit álmodtál?
Szegény Magyarország!
Itt élt s remélt apánk, míg a szíve megszakadt.
Itt dúdolt ágyunknál anyánk egy régi dalt.
S ha mentünk bárhová, mindig ránk talált a vágy.
Hangja a távolból visszahív hozzád!
Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd! Annyi szenvedés után él a nép! Itt él és benned látja a reményt! Szíve bármilyen nehéz, csak téged félt!
Mert igazat, jót a múlt csak itt tanít. Ez a nyelv ez a sors a lelkünk közt a híd.
Hol a szabadító remény a szép az új világ, miről annyit álmodtál?
Szegény Magyarország!
(GITÁR)
Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd! Annyi szenvedés után él a nép! Itt él és benned látja a reményt! Szíve bármilyen nehéz, csak téged félt! Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd! Annyi szenvedés után él a nép!