Ledőlt a nagyfal, nő az esély:
soha sem állhat most már semmi közénk.
De ez nincs így még! Hiú remény...
Úgy, mint a gomba eső után,
személyes falak nőnek egymás után.
Belül te és én, s nem látunk át
a fal tetején
refr.:
Gyere nyiss ajtót hát,
van tán egy út a lelkeden át,
ahol könnyebben érlek el téged,
Jóbarát.
Kérlek nyiss ajtót hát!
Van annyi jó, és rossz ami bánt,
és azt könnyebben oldjuk meg együtt
nyitott ajtón át.
Nyiss ajtót hát!
Nem hiszem el, hogy hiába szólt,
aki időben a fal ellen szónokolt.
Nem hiszem el, hogy kell majd nekünk
személyes fal, amit pont mi emelünk.
Te oda húzol,
a szív ide hív,
egymásra lelni
legyen mindig egy híd!
De ez nincs így még. Hiú remény...
Ugráljunk tán úgy, mint azelőtt!
Meglátni, most mi van a falak mögött.
Pedig nincs ott más,
csak te meg én - a fal tetején.
refr.
Nem hiszem el, hogy hiába volt
aki időben a fal ellen szólt.
Nem hiszem el, hogy kell majd nekünk
személyes fal, amit pont mi emelünk.