Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Érzem
Paranova
Valami földöntúli fájdalomtól vezérelve kell hogy éljek,
Most csak hagyom, hogy kiszakadjanak a számból ezek a képek.
Nekem sohasem lesz elég, amiket írok, vagy amit mondok,
Ha nem hallanám többé magam, csak akkor lennék boldog.
Ha érzem a vérem, ahogyan folyik, persze nem a padlón, nehogy félreértsd,
Amikor azt mondom, talán utoljára, hogy nem viselem el, a szenvedést.
Pedig nem rossz nekem ez az élet és lehet, hogy nem lesz rossz a halál,
De mikor odakerülünk, majd életbe lép, egy-két utólag elfogadott szabály.
Most állj!
Valami földöntúli fájdalomtól vezérelve kell hogy éljek,
Most csak hagyom, hogy kiszakadjanak a számból ezek a képek.
Nekem sohasem lesz elég, amiket írok, vagy amit mondok,
Ha nem hallanám többé magam, csak akkor lennék boldog.
Ha érzem a vérem, ahogyan folyik, persze nem a padlón, nehogy félreértsd,
Amikor azt mondom, talán utoljára, hogy nem viselem el, a szenvedést.
Pedig nem rossz nekem ez az élet és lehet, hogy nem lesz rossz a halál,
De mikor odakerülünk, majd életbe lép, egy-két utólag elfogadott szabály.
Most állj!
Ha érzem a vérem, ahogyan folyik, persze nem a padlón, nehogy félreértsd,
Amikor azt mondom, talán utoljára, hogy nem viselem el, a szenvedést.
Pedig nem rossz nekem ez az élet és lehet, hogy nem lesz rossz a halál,
De mikor odakerülünk, majd életbe lép, egy-két utólag elfogadott szabály.
Most állj!
Most állj!
Most állj!
Most csak hagyom, hogy kiszakadjanak a számból ezek a képek.
Nekem sohasem lesz elég, amiket írok, vagy amit mondok,
Ha nem hallanám többé magam, csak akkor lennék boldog.
Ha érzem a vérem, ahogyan folyik, persze nem a padlón, nehogy félreértsd,
Amikor azt mondom, talán utoljára, hogy nem viselem el, a szenvedést.
Pedig nem rossz nekem ez az élet és lehet, hogy nem lesz rossz a halál,
De mikor odakerülünk, majd életbe lép, egy-két utólag elfogadott szabály.
Most állj!
Valami földöntúli fájdalomtól vezérelve kell hogy éljek,
Most csak hagyom, hogy kiszakadjanak a számból ezek a képek.
Nekem sohasem lesz elég, amiket írok, vagy amit mondok,
Ha nem hallanám többé magam, csak akkor lennék boldog.
Ha érzem a vérem, ahogyan folyik, persze nem a padlón, nehogy félreértsd,
Amikor azt mondom, talán utoljára, hogy nem viselem el, a szenvedést.
Pedig nem rossz nekem ez az élet és lehet, hogy nem lesz rossz a halál,
De mikor odakerülünk, majd életbe lép, egy-két utólag elfogadott szabály.
Most állj!
Ha érzem a vérem, ahogyan folyik, persze nem a padlón, nehogy félreértsd,
Amikor azt mondom, talán utoljára, hogy nem viselem el, a szenvedést.
Pedig nem rossz nekem ez az élet és lehet, hogy nem lesz rossz a halál,
De mikor odakerülünk, majd életbe lép, egy-két utólag elfogadott szabály.
Most állj!
Most állj!
Most állj!
kapcsolódó videók
keressük!
