Mikor Csíkból elindultam,
Csillagokkal takaróztam,
Zaboláztam a villámot,
Abból fontam a korbácsot.
Napot fényes homlokomra,
Görbe holdat kalapomra!
Se szamaram, se kenyerem,
Göncöl csillag a szekerem.
Csengettyűim mind felfűzve,
Kösöntyűim ágra tűzve.
A gongjaim libasorban.
Dobot verek haragomban.
Út porából köpönyegem,
Bú és bánat a süvegem,
Könnyeim dolmányom gombja,
Fájdalommal van felvarrva.
Bujdosónak örök baja,
Se szekere, se szamara,
Kerek világ a hazája,
Keserűség a babája.
Elvándorlók, útonlévők,
Lelketekben tarka felhők,
Kössetek ki még időben,
Égi- földi kikötőben!