Ez a tábla kukorica de sárga.
Talán bizony esőben lett kapálva.
Eső sem volt, mégis megnőtt magosra,
Most vagyok a szeretőmmel haragba.
Harmatos a kukorica levele,
Talán bizony a szeretőm járt erre.
Jaj, Istenem, a szívemnek de nehéz,
Erre jár a szeretőm, de rám se néz.
Sárgadinnye nem egyez a göröggel,
Az én szívem nem egyez a tiéddel.
Mert a tiéd csalfasággal van tele,
Megcsalná az enyémet, ha lehetne.
Galga menti népdal.
Ez a tábla kukorica de sárga.
Talán bizony esőbe' lett kapálva.
Eső sem volt, mégis megnőtt magasra,
Most vagyok a szeretőmmel haragba.
Megismerni a halászi menyecskét,
Mer' úgy köszön, adjon Isten jó estét,
Én meg csak úgy betyárosan fogadom:
Adjon Isten kökényszemű galambom!
Megismerni az almát a fájáról,
A halászi legényt a járásáról.
Balszemére bevárja a csárdás kalapot:
Nem is köszön minden lánynak jó napot!