Szeretem az anyósom,
A lányát meg imádom,
Így vagyunk mi hárman boldogok,
Szeretem az anyósom,
Megcsókolom apósom,
Nem hiszem, hogy normális vagyok.
Udvaroltam én, elkapott a hév,
Felcsináltam a kis Gizikét.
De nem tartott soká a nagy boldogság,
Mert mamája anyósommá vált.
Szeretem az anyósom,
A lányát meg imádom,
Így vagyunk mi hárman boldogok,
Szeretem az anyósom,
Megcsókolom apósom,
Nem hiszem, hogy normális vagyok.
Nem oszt, nem szoroz, csak megint gonosz,
Azt mondja, hogy lusta vagyok én.
De nem úgy van az ám, mert húz engem az ág,
Nem döglök meg, csak hogyha muszáj.
Szeretem az anyósom,
A lányát meg imádom,
Így vagyunk mi hárman boldogok,
Szeretem az anyósom,
Megcsókolom apósom,
Nem hiszem, hogy normális vagyok.