Sötét az éjszaka,
Véres az út pora,
Testeken lépkedek,
Ima szól értetek.
Nincsenek holnapok,
Már csak a hold ragyog,
Tetemek erdején,
Holt lelkek menhelyén.
Refr.:
Vérrel soha nem mosod le a könnyed,
Feláldozta érted önmagát a néped,
Szép testüket mind kardélre hányták,
Százezer özvegy gyújt halotti máglyát.
A király áruló,
Kincseknek hódoló,
Népét feláldozó,
Kegyetlen uralkodó.
Hol bölcsők ringanak,
Az anyák sírjanak,
Az árvák féljenek,
Jövőtök elveszett.