Piros rózsák beszélgetnek,
Bólintgatnak úgy felelnek,
Egymásnak.
Találgatják hová jutnak,
Mely saekára ennek a nagy,
Világnak.
Szép asszonynak hókeblére,
Vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják,
Vagy talán az éjszakába,
Valahol egy kiskocsmába,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra kelnek,
Ágaiktól búcsút vesznek,
A rózsák
S mert énnékem virág kellett,
Hát letéptem egy holdas éjjel,
Száz rózsát
Piros rózsák illatával,
Halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked,
Hogy csóró vagyok semmim sincsen,
A száz rózsa minden kincsem,
Hát add érte a szíved!