Van, ami készen vár, van, ami nem jöhet össze.
Van, kinek jól vetett ágy jár, s van, kinek csak a képzelete.
Velem a sors jól bánt, hirtelen vitt hozzád.
Rád azonnal éhes lettem. Miért hagyod, hogy éhezzem?
refr.:
Rózsaszín köd szállt ránk, és repülünk messze a fénybe.
Ha messzire elszállnánk, majd hozz le a földre.
Van, aki mindent félt, van, ki magától félt.
S van, ki feláldoz mindent egyszeri pillanatért.
Bár sohase láttál még, ne mond, hogy őrültség.
A szerelem attól lesz szebb neked, hogy tilos kapukat nyithat meg.
refr.
Annyi a könny, s később annyi a baj.
A nevemet meg sem mondom.
Csak álmomban látlak, de nagyon imádlak.
És lehet, hogy egyszer visszavárlak.
refr.
Vagy hagyj fenn az égben.