Lehajtom fejemet,
a hősök emlékének,
kik fáklyák, lángok, fények,
tudták, miért élnek.
Messzire néztek, látták,
a holnap a miénk lesz.
Találtak egy mécsest,
vége lett a sötétnek.
Találkoztak emberek,
kik nem ismerték egymást.
Nem tudták, hol a híd,
nem tudták, hol a forrás.
Mégis odaértek,
az út szélén keresztfák.
Megfeszítették őket,
mert a jövőt előre látták.
Tudták, a szó végül
eljut majd az Égig.
Elől állnak mindig,
kik a máglyán végzik.
Voltak, vannak, s lesznek még,
akik sohase félnek.
Lehajtom fejemet,
a hősök emlékének.