Azt írta a levelébe, hogy a szerelmünknek vége
És, hogy többé nem is akar látni
Olvasom a gyöngybetűket, szemeimbe könnyek gyűlnek
Nem hittem, hogy így tud a szív fájni
Nem hittem, hogy minden szépnek egy kis levél vet majd véget
És, hogy maga lesz az aki írja
Köszönöm a boldogságot, ezt a földi hazugságot
Magammal viszem a hideg sírba
Ez a kis dal a felelet, mert az aki nagyon szeret
Elhúzat a cigánnyal egy nótát
Aztán szépen haza ballag, mert akit egyszer megcsaltak
Elkísérik a bánatos nóták
És az árva kis szobába' könnyes lesz a gyűrött párna
Úgy érzi, hogy ez az élet semmi
Milyen nehéz vérző szívvel, bánatos halovány színnel
Emberek közt mosolyogva járni