A hajnal megfagyott, kint hűvös köd szitál.
A város ékszerként a csönd markában már.
Néhol egy szellem libben át.
A ködön túl csillan a Hold - a változó.
A folyton növekvő, a mindig elfogyó.
Alvó világ. Törékeny kép.
Elrontanám, ha mozdulnék.
Így jó, így szép a hajnal. Cseppenként.
Van még időnk és álmunk elég.
Hova mennénk?
Zajos nappalok elől szöktünk át ide.
A hangok eltűntek és épp ettől másmilyen.
Alvó világ. Egy múló kép.
Ha lehetne itt maradnék.
Látni már messziről a fény utat hasít.
Szétfoszló varázslat utolsó képei.
Új nap, új kép, régi díszletek.
A tánc mindig más.
Csak a föld és az ég
ugyanaz rég.
Új nap, új kép - mint a filmeken.
Az van, amit látsz.
Írd tovább a folytatást.
Írd tovább, hátha látjuk még.
Új nap, új kép, régi díszletek.
A tánc mindig más.
Csak a föld és az ég
ugyanaz rég.
Új nap, új kép - vagy csak én hiszem már.
Új nap, új kép, ősi díszletek.
A tánc ma is más.
Csak a föld és az ég
ugyanaz rég.
Új nap, új kép - máshogy képzelem.
Az van, amit látsz.
Írd tovább a folytatást.
Írd tovább, talán látjuk még.
Látjuk még.