Furcsa ez a história, bizony Isten furcsa
Haza felé ballagott a szőlőből a Julcsa
Szekeréröl leszól Miska ahogy utoléri
Űlj föl Julcsa a gyalogost nem bírom én nézni
Dehogy ülök, felel Julcsa, dehogy ülök, hallja
Szénával van bélelve a szekérnek az alja
Ha felülök megölel kend s tán' még meg is csókol
És ezután attól félek sok is lesz a jóbol
Igy szól Miska akit erre szörnyen esz a méreg
Száradjon le a két kezem ha én hozzád érek
Ha meg így van, felel Julcsa, minek jár a szája
Hát mi a szösznek üljek én föl a kend kocsijára