Mért nem jöttél idejében, mért csak most jössz értem,
Amikor már életemet régen mással élem,
Most már övé adott szavam, és én ahhoz tartom magam becsülettel híven,
Nem lehetünk egymásé már, bárhogy is fáj utánad a szívem.
Fájdalmam a hamu alatt parázslik csak rejtve,
Nem is látnak soha engem érted könnyet ejtve,
Szívemben a csendes bánat panaszát az éjszakának titkon súgva mondja,
Festeget egy álomképet, együtt élni milyen szép lett volna.