Most már azért elmondhatom, nagyon fájt énnékem,
Mikor egyszer más szerettél nem is olyan régen,
Könnyeimet eltitkolva, mosolyogva vártam visszatérted,
Miért is ne vártam volna, mikor szívem majd meghasadt érted.
Lehajtottad a fejedet, mikor visszajöttél,
Azóta se kérdeztem, hogy hogyan, merre éltél,
Nagyon fáj, de nem mutatom, legyünk olyan boldogok, mint régen,
Nincsen olyan ember, kinek ne volna kívánat a szívében.