Ne csodálkozz soha a rangomon,
egy kétcolos heveder a váll-lapom,
nem is csoda, milyen jól tudom,
nyolc oktáv meg egy kis terc mennyit nyom.
Sose félts, semmi gáz,
mindig tudom, hol a jó fogás.
Hórukk! A zene segít, viszem a zongorát.
Hórukk! Lökögeti a szívem ritmusát.
Hórukk! Felmelegít, igazi jó barát óóó jó barát.
Huszonnégyezer lépcső a lábamban,
s aki a hetediken vár, az sose fuvolista.
Huszonnyolcezer lépcső a Mennyország.
Gershwin úrnak is viszek majd egy zongorát.
Ne hajolj, nagyon árt, emelt fő kell és egyenes hát.
Hórukk! A zene segít, szeresd a zongorát!
Hórukk! Lökdösi a szívem ritmusát.
Hórukk! Felmelegít, igazi jó barát.
Fogy a lépcső, nincs is már.
Kémény füstölög a lábamnál.
Esőfelhő megölel, a homlokomra nagyon kell.
Ezek már a csillagok, és a zongora felragyog;
fekete és súlytalan,
ő visz engem már boldogan.
Hórukk ez az egész. Szeresd a zongorát!
Hórukk! Lökögeti a szívem ritmusát.
Hórukk! A zene segít, ez itt a Mennyország óóó.
Öleld át, öleld át!