Ahol érik a fény, oda indulok én
hol a szívünk összeérhet,
az a hely a miénk, a tiéd, az enyém,
oda elkísérlek téged.
Isten újra eljön, szeme tűz és jég,
ölelésed lesz a végső.
Ha a vágy nem elég,
van egy út, amiért
ott élet lesz az élet.
Hója hó, égjen a tűz, melegítsen a szóval!
Hója hó, valaki vár, csupa rosszban, csupa jóban!
Veled nyílik a dal, ha elér a vihar,
kezed érintése a jel,
Mire vársz, mire még?
Hamu lesz az a fény,
ami hozzád rendelt végleg.
Nem elég, nem elég, beborít a sötét
és nem talállak téged.
Ahol lámpát tartó emberek állnak az úton,
hazatérhetsz.
Tűz és jég, egy mindenkiért, mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
Hója hó, égjen a tűz, melegítsen a szóval!
Hója hó, valaki vár, csupa rosszban, csupa jóban!
Veled nyílik a dal, ha elér a vihar,
kezed érintése a jel,
Mire vársz, mire még?
Hamu lesz az a fény,
ami hozzád rendelt végleg.
Nem elég, nem elég, beborít a sötét
és nem talállak téged.
Ahol lámpát tartó emberek állnak az úton,
hazatérhetsz.
Tűz és jég, egy mindenkiért, mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
Tűz és jég, egy mindenkiért, mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
A LÁMPÁS EMBEREKÉRT!