Virágok közt jártunk, madárdalos kertben
A tündöklő Napnál te ragyogtál szebben
Orgonákat téptél, s mind, mind nekem hoztad
Istenem, de kár, hogy forró szerelmeddel ők is elhervadtak
Szegény árva madár vergődik a porban
A párja meg vígan dalol a bokorban
A te nagy szerelmed véget ért a nyárral
Most már másnak dalolsz s én meghalok a hervadt orgonákkal