Visszanézek életemre, elmerengek csendben,
Elém tünnek hosszú sorban, kiket úgy szerettem
Mint ahogy a falevél száll, őszi viharokban,
Elrepültek erre, arra, egyik jobbra, másik balra
S most tudom csak milyen nagyon egyedül maradtam.
Meglátogat néha még a múltam ragyogása,
Két kedves szem felcsillog a sötét éjszakában.
/: Ilyenkor még azt se bánom, hogy múlnak az évek,
Volt egyszer egy piros rózsa, volt egyszer egy régi nóta,
Rágondolok, s úgy érzem, hogy mégis szép az élet. :/