Fölszálltak a csókák, elszálltak a varjak,
az öreg toronyról hét határba tartnak.
Egy, csak egy maradt itt, az az egy is hallgat,
sütheti a nap és verheti a harmat.
El nem mozdul, mintha odafagyott volna,
azt se tudjuk, vajon varjú-e vagy csóka.
Hiába vallatják a verebek – hallgat,
némán ül hírnöke annyi zivatarnak.
Noszogatják, küldik: hussanj te is,
menj ki zsíros barázdából eleséget szedni.
Megszólalt harmadnap, de csak annyit mondott:
csiricsári népre nem hagyom a tornyot.