Emlékeim kútja itt harminc évet elnyelt
Véle vagyok újra, megyünk a Szent-hegyre
Vonszolódó lelkek, jön föl a szegénység
Hurcolja mindenki lelke sötétségét
Jő a horda, jő a hegyre, test és lélek föntre vágy
Azt reméli, elveszíti minden kínját, bánatát
Bénák, sánták, vakok várják, égi mester, tégy csodát
Lent a létet tönkretették, lent már bírják nem tovább
Íme, az ember, ennyi, lásd, nem képes már tenni mást
Bűnösen élt bűneiért, rettegvén a számadást
Íme az ember, védtelen
Bűnök sorsa és félelem
Bezárult az élet, bűzös lett és ronda
Isten neve lehullott a porba
De mi még alább zuhanunk, a pornál is lejjebb
Ölünk és rombolunk, józan, hideg fejjel
Megvakult az ember, süket lett a jóra
De látni szeretne és vágyik a szóra
Halljátok hát, hogy a szavakkal, amelyre Mária tanította
Így szóla: Jézus!