Szürke most az ég,
feltámadt a szél.
Szemedben furcsa fény és izgalom.
Sűrű most a csend,
de értem, mit jelent,
te rám figyelsz,
én verset olvasok.
A bőröd illatát,
a hangod bársonyát,
a verssorokban ott is meglelem.
A költő rímeit,
a tested ízeit
csokorba gyűjti
lázas képzelet.
Rólad dúdol a szél,
a vágy is útra kél.
Feléd mozdul a kéz,
feléd hajolnék.
Rólad dúdol a szél,
gyere, ölelj át,
vár a tiltott gyümölcs
a vén almafán.
Most kipirult az ég,
elcsitult a szél.
Szemedben furcsa fény már nem ragyog.
Ha néha bánt csend,
s nem érted, mit jelent,
megint a régi verset
olvasom.
A bőröd illatát,
a hangod bársonyát,
a verssorokban mindig meglelem.
A költő rímeit,
a tested ízeit
csokorba gyűjti
lázas képzelet.
Rólad dúdol a szél,
a vágy is útra kél.
Feléd mozdul a kéz,
feléd hajolnék.
Rólad dúdol a szél,
gyere, ölelj át,
vár a tiltott gyümölcs
a vén almafán. (2X)