Már megint egy új nap, újabb ébredés egy idegen ágyon,
Halkan csörög a vekker, más mellet ébredek.
A kávém lassan kortyolom, a cigarettám elég,
A tegnapi illatot letörlöm, és indulok feléd.
Egy idegen szerelem, azt hittem, hogy kell nekem,
De a kelő nappal elfeledem.
Ne sírj soha már, ami elmúlt, újra visszavár.
Az eltévedt dal hazatalál.
Ne sírj ezután, tudom azt, hogy néha még fáj,
A legszebb dalt neked írom talán.
Már megint egy új hét, még mindig nem vagy velem,
Valami furdal itt legbelül, az a régi, vad szerelem.
Lehajtott fejjel bámulom az elmúlt éveket,
A homályba veszett álmokat, a vakító fényeket.
Egy különös szenvedély tudod, mindent elmesél,
Amit felkapott, és most sodor a szél.
Ne sírj soha már, ami elmúlt, újra visszavár.
Az eltévedt dal hazatalál.
Ne sírj ezután, tudom azt, hogy néha még fáj,
A legszebb dalt neked írom talán.